A gyereknevelés két legnagyobb csapdája a kényeztető és a kényszerítő nevelés. A két véglet, de a gyerekekre gyakorolt hatása hasonló. Mind a kettő nevelési módszer káros hatással van a gyermek egészséges szociális fejlődésére.

Ebben a bejegyzésben a kényszerítő nevelés, a folyamatos tiltás és kritizálás negatív hatásait vesszük szemügyre.

A gyermek egy önálló, saját személyiséggel, gondolatokkal megáldott kis emberke. Az elnyomó, tekintélyelvű szülők viszont úgy tekintenek a saját gyerekükre, mint a tulajdonukra. Nem tekinti egyenrangú partnernek a beszélgetéseik során, alá-felérendeltségi viszonyban tudnak csak gondolkodni.

A kényszerítő nevelés leggyakrabban használt eszközei az állandó kritika és a folyamatos tiltás. Sokszor kritizálják a gyermeket, azt programozzák az elméjébe, hogy rossz gyerek, aki semmit nem tud jól csinálni. A rengeteg tiltás és bírálat mellett nem kap pozitív megerősítést, és ettől valóban úgy érzi, hogy csak rosszat tud csinálni. Szép lassan meggyőzi magát arról, hogy értéktelen.

A gyerek kétféleképpen reagál a túlzott szigorra. Az egyik véglet, mikor a gyermek elveszíti az önbecsülését, mindenre alkalmatlannak tartja saját magát. Elveszíti az önállóságát, döntésképtelen lesz. Megtanul behódolni a erősebb hatalomnak.

A másik eset a lázadás az elnyomás ellen. Ez a viselkedés főleg kamaszkorban jelentkezik. Hatalmi harc bontakozik ki a gyerek és a szülő között. Minél keményebben akarja a szülő rákényszeríteni az akaratát a gyermekére, annál nagyobb ellenállásba fog ütközni. A gyerekben egyre nagyobb lesz a frusztráció, az agresszió és folyamatosan haragot fog táplálni a szülő felé.  

A gyereknevelésnél próbáljuk megtalálni a középutat. Mert a szabályokra szükség van. De viszont ezek legyenek átgondoltak, betarthatóak egy gyerek számára. A figyelmünket ne a hibákra, hanem a pozitív cselekedetekre fókuszáljuk. 

Ha egy módunk van rá, akkor ne a büntetés legyen a fegyelmező eszközünk. A büntetés segítségével valóban rákényszeríthetjük akaratunkat a gyerekre, de nem győzzük meg az igazunkról. Csak az tanulja meg, hogy engedelmeskedjen egy felsőbb hatalomnak és nem tanul meg uralkodni a saját érzelmein.

Végezetül ne feledd, hogy a sokat kritizált gyerekből gyakran ítélkező boldogtalan felnőtt lehet. Aki látszólag támad, valójában védekezik érzelmileg. Az erőszakos agresszió táptalaja mindig a félelem, az elégedetlenség és a megfelelési kényszer.