Február 21. az anyanyelv nemzetközi napja. Egy kevésbé ismert ünnepnap, ami talán nem véletlen. Ha olyan országban élsz, amelynek az államnyelve a te anyanyelved, akkor természetesnek érzed, hogy bárhol, bármikor használhatod a hazádban. Legyen szó ügyintézésről, bevásárlásról vagy egy gyors csevejről a szomszéddal.

Viszont, ha egy kisebbség tagjaként élsz a szülőföldeden, akkor az anyanyelv számodra felértékelődik. Sokkal többet fog jelenti, mint egy kifejezési forma.

Én szlovákiai magyarként élek a családommal Dunaszerdahelyen, Csallóköz szívében. Büszke vagyok a magyarságomra, az identitásomra. Éppen ezért én magyarul tanítom a vállalkozókat és a fiatalokat.

Szlovákiában és Magyarországon is sokszor, sokféle kontextusban hallottam már a kérdést, hogy: "Miért jó magyarnak lenni?". Néha pozitív, néha negatív hangvételben.

Sajnos egyre többször hallom, ahogy az emberek keserű szájízzel beszélnek a magyarságukról. Igaz, ami igaz, a történelem sodrása sokszor volt velünk kegyetlen. Akár a régmúltra, akár pár évtizedre tekintünk vissza. Ez nyomott is hagyott a nemzeti önértékelésünkön. Mi sem bizonyítja jobban, mint a "sírva vigad a magyar" szállóige, vagy a Himnuszunk egyik bekezdése:

"Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!"

Akkor miért is jó magyarnak lenni?

Hiszen a sors csak szívat bennünket, kevesen vagyunk és sosincs szerencsénk. Így vélekednek azok, akik csak az érem rossz oldalát látják. Nem veszik észre a sok különlegességet, amivel csak mi büszkélkedhetünk és ami miatt bátran kijelenthetem, hogy jó magyarnak lenni.

Neumann János

Mire gondolok?

Például arra, hogy világ egyik legnehezebb és legszebb nyelvét beszéljük. Több, mint 7 milliárdan élünk a Földön és van 15 millió ember, aki ezt a páratlan nyelvet használja. Mert valóban páratlan, hiszen Európában nem találni olyan nyelvet, amire kicsit is hasonlítana. Sőt a világon is nagyon keveset.

Hatalmas szókinccsel rendelkezünk, szinte mindent legalább háromféleképpen meg tudunk nevezni és nagyon választékosan ki tudjuk magunkat fejezni. Ez igaz fordítva is, ugyanis egy szóval több mindent képesek vagyunk leírni.  A linkre kattintva Sinkovits Imre zseniális előadásában magad is látni fogod, hogy mire gondolok.

Mióta angolul tanulok a saját bőrömön tapasztalom, hogy mennyire nehéz, összetett és gyönyörű a magyar nyelv. Valamint azt is, hogy szépen beszélni magyarul szintén kihívás. Ezen a téren pedig a tavalyi évben, Győrben megalapított Toastmastres Retorika klub technikái vannak a segítségemre. 

Röviden azért megjegyzem, hogy a nagy szókincsnek van egy pici árnyoldala. Lefogadom, hogy nincs még egy olyan nép a világon, aki választékosabban tud káromkodni, mint a magyar. 

Ha már az anyanyelvünknél tartunk, akkor mindenképp meg kell említenünk a magyar irodalmat. Ugyanis eme "eszköz" segítségével alkottak meg szebbnél szebb verseket, költeményeket, novellákat és regényeket. Bizonyítékként elég megnéznünk az egyik legismertebb szlovák költő Pavol Országh-Hviezdoslav műfordítói munkásságát. Talán kevesen tudják, de Petőfi Sándor, Arany János művei mellett ő fordította szlovák nyelvre Madách Imre: Az ember tragédiája című drámáját is.  

Az irodalomhoz pedig szorosan kapcsolódik a kultúra és a történelem.

Nagy vonalakban összefoglalva a magyar kultúra sokszínű, tradicionális, a történelmünk pedig viharos és rejtélyes. Miért is írom ezt? A honfoglalás előtti történelmünkről szinte semmi biztosat nem tudunk. Többféle teória létezik, hogy az őseink pontosan honnan is származnak. Az elfogadott álláspont, hogy a népvándorlást az Ural környékéről kezdték meg, de olvashatunk olyan tanulmányokat is, amik szerint a Közel-Keleten kell keresnünk a magyar őshazát.

Rengeteg dolgok felsorolhatnék itt, ami miatt büszkék lehetünk és kijelenthetjük, hogy jó magyarnak lenni. Több lexikont is teleírhatnék az irodalmunkról, kultúránkról, történelmünkről. Nem beszélve a sportban és a tudományban elért sikereinkről. De mivel mások már megtették helyettem, ezért a cikkemre tekint egy kis útjelzőként, amit jelzi számodra, hogy mi minden miatt jó magyarnak lenni.

Határon túli magyarként a mi felelősségünk, hogy megőrizzük az identitásukat. Számomra ez nagy súllyal bír, ugyanis a Vulkán - tehetséggondozó társulás célja, hogy segítse és támogassa a szlovákiai magyar tehetséges fiatalokat. Ebben a szellemiségben kerül megrendezésre 2018. július 6.-8. a III. Életmód Tábor. Ahol az anyanyelveden szerezheted meg azt a tudást, ami a kulcs a boldog jövődhöz.

Várunk Téged, csatlakozz hozzánk!

vulkan.tarsulas@gmail.com

vulkan.zdruzenie@gmail.com

Külön öröm számomra, hogy a tábor helyszínét a királyfiakarcsai Petőfi Baráti Társulás biztosítja a számunkra. A Társulás 2017. szeptemberében a magyarságért tett szolgálataiért kiérdemelte a Magyar Örökség-díjat.

Namaste!

Mikóczi Ferenc - Vulkán Társulás, elnök