"Nézem az embereket, akik jönnek és mennek, és mindannyian nagyon belemerülnek a saját kis világukba, amely olyan apró, hogy belefér egy mobiltelefon képernyőjébe - nem csoda, hogy nem tudják levenni róla a szemüket és a fülüket." - Paulo Coelho

Ezt a kérdést én is gyakran feltettem magamnak és másoknak.

Az eheti posztom apropóját egy általam megélt esemény adja. Ugyanis néhány hete elromlott a mobiltelefonom. Úgy döntött, hogy most szabadságra megy, kikapcsolt és nem reagált semmire. A régi készülékeimet pedig pont az előző héten ajándékoztam el.

Bevallom, az első reakcióm egy kisebb pánik volt. Hogy most mi lesz velem? Hisz mindenem a telefonomban van, a telefonszámok, képek, videók, a kedvenc zenéim. Amiről persze elfelejtettem biztonsági másolatot készíteni. El is vittem a szervizbe, de bíztam benne, hogy a probléma gyorsan megoldható, ezért nem vásároltam újat magamnak.

Így hát ott maradtam 2 napig telefon nélkül. Mint mondtam az első reakcióm a pánik volt, a másik pedig az elveszettség érzése. Hirtelen nem tudtam mihez kezdeni. Akkor döbbentem rá, hogy mennyire szerves részévé vált az életünknek a mobil. Egy apró kütyü, ami nélkül több ezer évik boldogult az emberiség, az utóbbi 10 évben viszont el vagyunk veszve nélküle.

Mert mit látunk? Már 5-6 éves korban mobillal vagy tablettel a kezükben ülnek a gyerekek a játszótéren, ahelyett, hogy egymással játszanának. És minél nagyobb gyerekről beszélünk, a probléma is növekedik. Az iskolákban már fel kell szólítani a diákokat, hogy kapcsolják ki a készülékeiket vagy pedig az óra elején be kell gyűjteni. De ezt a példát tőlünk látják. Mert már mi is mindenhol a kijelzőt nyomkodjuk, ahelyett, hogy egymással beszélnénk. Erre én is csak ekkor jöttem rá.

Ugyanis pár óra letargia után kezdtem észrevenni a pozitív dolgokat a mobil nélküli létben. A legjobban úgy tudnám megfogalmazni, hogy nyugodt voltam. Nem aggódtam azon, hogy valaki keresett, nem volt bennem feszültség, hogy bármikor megszólalhat a mobilom. Egyszóval nyugodt voltam és úgy tudtam végezni a feladatomat, hogy semmi nem zavart meg közben. 

Továbbá rég volt már ennyire nyugodt éjszakám. Mert hiába kapcsolod ki a telefonod, az nem ugyanaz, mert bármikor előveheted és bekapcsolhatod. De most nem volt mit. Én voltam a legjobban meglepve, mert eddig nem vettem észre, hogy hozzá vagyok kötve a mobilomhoz.

Viszont bevallom egy kellemetlenségem akadt. 2 óra kutatásba, keresgélésbe került mire találtam otthon egy működő ébresztőórát.

2 nap után viszont már szükségem volt egy telefonra, mivel a munkámhoz hosszú távon szükséges. Viszont felnyitotta a szemem, hogy egy gép rabjává váltam, úgy, hogy észre sem vettem. 

Mert mikor nincs nálunk a mobilunk, azt gondoljuk, hogy valamiről le fogunk maradni, a barátaink nem fognak minket elérni. De a valóságban nem így van. Abban a korban is megtaláltuk a barátainkat, mikor nem voltak mobilok, sőt még vezetékes telefonok sem. És a világ dolgairól is értesültünk.

Ezután a "kaland" után a barátaimmal eldöntöttük, hogy tartunk egy "kütyümentes" hétvégét. Elmegyünk táborozni telefonok nélkül, mint a régi időkben.

Vajon Téged is érdekel milyen lehet pár napot mobil nélkül eltölteni?

Ha igen, csatlakozz hozzánk a II. Életmód Táborba 2017. július 7.-9. között. A táborra május 31-ig van lehetőséged jelentkezni. A mobilodat nem kell otthon hagynod, de azt fogod észrevenni, hogy nem is fogsz hozzányúlni. 

Várunk Téged, csatlakozz hozzánk!

Vulkán Társulás