Pár hete olvastam egy nagyon érdekes cikket, ami az izlandi fiatalságról szólt.

Izlandon az utóbbi húsz évben meglepő mértékben csökkent a kamaszkori dohányzás, droghasználat és az alkoholfogyasztás.

Húsz évvel ezelőtt még az izlandi tinédzserek Európa élvonalába tartoztak a drogfogyasztás tekintetében.

Míg 1998-ban a 15-16 éves kamaszok 42 % nyilatkozott úgy, hogy berúgott az elmúlt hónapban, addig 2016-ban már csak 5 %. Régebben 23 % dohányzott naponta, ma csak 3 % teszi ezt.

Mi az oka, hogy drogokhoz nyúlnak?

Nagyon sok kutatás célja, hogy megtalálja a választ, miért kezd el valaki drogokat használni, miért folytatja, és leszokás után miért esik vissza?

Harvey B. Milkman amerikai professzor kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a szerhasználók nem a konkrét szerektől, hanem a szer okozta agyi kémiai változásoktól voltak függők. Hasonló változásokat azonban drogok nélkül is el lehet érni: így hat az agyunkra a szerencsejáték, net- vagy épp a vásárlásfüggőség.

Ennek érdekében kidolgozták az ún. Önfelfedezés Projektet (Project Self-Discovery), amelynek keretében a problémás kamaszoknak olyan alternatívákat tettek elérhetővé, amelyek természetes módon változtatják meg agyunk kémiáját. Olyan kamaszokat vettek be a projektbe, akik nem kerestek kezelést, de tanáraik szerint drogproblémáik voltak.

A kutatók nem kezelést ígértek a kamaszoknak, hanem azt mondták nekik: „Megtanítunk titeket bármire, amit tanulni akartok: zene, tánc, hiphop, képzőművészetek, harcművészet.”

Úgy gondolták, hogy ezen módszerek révén a gyerekek majd megtalálják azt a módot, ahogyan drogok nélkül képesek elérni a kívánt agyi változást: vagyis akik szoronganak és nyugalmat keresnek, azok találnak valami megnyugtató elfoglaltságot, akik kalandot, kihívást keresnek, azok meg azt találják meg.

Emellett a résztvevők problémamegoldó és kommunikációs tréningen is részt vettek, megtanultak bánni saját gondolataikkal, érzéseikkel, és társas készségeik is javultak.

Viszont a tinédzserek mellett a szülőket is bevonták a programokba, külön hangsúlyozták, hogy a szülőknek érdemes minél több időt tölteni a gyerekkel, ahol természetesen a mennyiség mellett a minőség is sokat számít.

Ezen felül hoztak egy törvényt, hogy a 13 és 16 év közötti gyerekek nem lehetnek az utcán télen este 10, nyáron éjfél után.

És ami a szabadidős elfoglaltságokat illeti: állami támogatást kapott sok sportklub, zeneiskola, művészeti- és táncklub, kifejezetten abból a célból, hogy a gyerekek értelmesen töltsék az időt, részegen fetrengés helyett így ingyen korcsolyázhattak meg ping-pongozhattak.

Mi valósítható meg ebből más országokban?

Természetesen abban a szakemberek is egyetértenek, hogy nem rendelkezik minden közösség – minden város vagy ország – hasonló erőforrásokkal. Viszont az elemei az egyéni és társulások szintjén is megvalósíthatóak.

A környező országokban egyre többen ismerik fel milyen fontos energiát és pénzt áldozni a fiatalok fejlesztésére. A beszéd helyett kézzelfogható eredmények képesek felmutatni, ahogy láthatjuk az izlandi kezdeményezésben is. 

Mikor életre hívtam a Vulkán Társulást még nem tudtam erről a kezdeményezésről. De azt tudtam, hogy változtatni akarok! A mi célunk is, hogy a gyerekek olyan tevékenységekkel kössék le a figyelmüket, amelyek előre viszik őket a későbbiekben. Ez volt a célja a júliusi II. Életmód Tábornak és szintén ennek apropóján rendezzük meg 2017. szeptember 23-án második alkalommal az Élményfutás Csapatban nevű terepfutó versenyünket. Ahol a sportolás mellett még hasznos tudással is ellátjuk a fiatalokat. Mindezt játszva, egy boldogabb generáció érdekében.

Várunk Téged, csatlakozz hozzánk!

Namaste!

Mikóczi Ferenc - alapító, elnök