Rengeteg cikket, tanulmányt, kutatást olvasni a gyereknevelés témakörében. Ezen belül is a szülők által a nevelésben elkövetett gyakori hibákról. Szinte kivétel nélkül, az összes helyen ott a szerepel a beszélgetés hiánya.

A leggyakrabban elkövetett nevelési hiba a beszélgetés hiánya, helyette kapják a gyerekek a kioktatást, leckéztetést. Kevés dolgot utálnak jobban a gyerekek, mint a "hegyibeszédeket", "kiselőadásokat". Főleg, ha egy adag bűntudatkeltés is párosul mellé. 

A gyerekek hibáznak, sokszor. De így tanulnak, a saját hibáikból. Viszont, ha valamit elkövetnek, akkor az utolsó dolog, amit hallani akarnak, az, hogy megint "rosszat" csináltak és mindent elrontanak. Ilyenkor mondhatunk bármit, kioktathatjuk őket, az egyik fülükön be, a másikon ki. Semmit nem fogunk vele elérni. Legfeljebb annyit, hogy pár nap múlva ugyanez a probléma újra szembejön velünk.

Egy elkövetett csínytevés vagy probléma mögött általában húzódik egy másik ok, amiért a gyerek ezt elkövette. A leggyakrabban a félelem vagy a figyelem hiánya áll. A szülő a legtöbb esetben nem is veszik észre. Lehet, hogy gondja van az iskolában, tegyük fel "rászállt" az egyik osztálytársa. Mivel e szülővel nem tudja megbeszélni, ezért elkövet valamit, amivel leveszi a saját fókuszát a problémájáról. Vagy úgy érzi nem nem kap elég törődést és így akarja magára felhívni a figyelmet.   

Viszont ha más irányból közelítjük meg a dolgot, az eredmény is más lesz. A kioktatás helyett üljünk le a gyerekkel és beszélgessünk velük. Nagyon jól reagálnak, ha a szülők megbeszélik velük a problémákat nem pedig csak elmondják, hogy mi volt a baj. Rávezethetjük őket mi magunk is a kérdéseinkkel, hogy mi volt a gond, de a legjobb, ha ők maguk mondják el a saját szavaikkal, hogy mi történt. 5 perc beszélgetéssel nagyobb eredményt tudunk elérni, mint 5 óra "szentbeszéddel".

Kétségtelen, hogy az ilyen megközelítés sokkal több energiát igényel a szülők részéről. Mert egyszerűbb  és gyorsabb lekiabálni a gyereket, mint leülni vele és beszélgetni, magyarázatot adni. Főleg egy hosszú, nehéz munkával telt nap után. De a gyerekeknek szükségük van az odafigyelésre, magyarázatokra. És kitől várják ezt, ha nem a szüleiktől?

Egy gyermek nevelése a legnagyobb felelősséggel járó tevékenység egy ember életében. Rajtunk múlik, hogy milyen mintát fognak továbbvinni a felnőtt életükben. Figyeljünk a gyermekeinkre, mert a mi kezünkben van a jövőjük boldogságának a kulcsa.