A fejlődés az életünk természetes és nagyon fontos része. Ez alól a tudomány és a technika sem képez kivételt, amely az elmúlt 50 évben nagyobb fejlődésen ment keresztül, mint az azt megelőző 500 évben. De az előrehaladásnak is megvan az árny oldala.

A technika kényelmesebbé teszi az életünket, megkönnyíti a munkánkat és segít a tanulásban. A probléma ott kezdődik, mikor már az életünk szerves, elengedhetetlen részévé válnak a számítástechnikai kütyük. Ebből a szempontból a gyerekek és a fiatalok vannak a leginkább veszélyben. Náluk hamarabb alakul a virtuális játékok iránti függőség.

10 évvel ezelőtt még, mikor arról volt szó, hogy a gyerek játékfüggő a legtöbben a tinikre gondoltunk. 15-16 éves srácokra, akik naphosszat ülnek az Xbox vagy a számítógép előtt. Az utóbbi években az olló nagyobbra nyílt. A gyerekek már 4-5 éves korukban rákapnak a virtuális játékokra. Sokszor látjuk, hogy óvodás kisgyerek az Iphone-on vagy a tableten játszik. Van szülő, aki még örül is neki, hiszen a gyerek addig is csendben van és lehet tőle dolgozni vagy tévézni. Ráadásul el is lehet dicsekedni, hogy a 4 éves Pistike jobban ért a mobilhoz, mint az apukája. Közben észre sem veszi, hogy ő maga szoktatta rá a gyereket a kütyükre.

Viszont mikor már észbe kapott és tenni akar ellenne, nagyon komoly ellenállásba fog ütközni. Ha el akarja venni az 5 éves gyerektől a tabletet az szinte biztos, hogy egy hisztiroham lesz a vége. De a kicsiknél ez a módszer még működik. Ebben a korban 3 nap is elég telefon nélkül, hogy a gyerek leszokjon az állandó képernyőnyomkodásról. Az már egy másik dolog, hogy 2 másodperc alatt vissza is tud esni.

Nagyobb, tinédzser korban már más a helyzet. Itt nem fog beválni az eldugós stratégia vagy az, ha eltiltjuk a PlayStation-től vagy a számítógéptől. Ahogy nálunk is elterjedtek az online játékok úgy lett egyre nagyobb probléma a játékfüggőség. Sokszor a napi teendőit is elhanyagolja csak azért, hogy belemeneküljön a virtuális világba. Mert sokan bizony ezt teszik, elmenekülnek a valóság elől. Nem akar vagy nem tud szembenézni a valós problémáival. Rengeteg kétség és bizonytalanság van benne saját magával szemben. A való világban egy lúzernek, senkinek érzi magát. De például Azeroth világában ő egy harcos, aki nem fél semmitől, akit mindenki tisztel.

A szülőnek ezt kell felismernie, hogy mi az oka annak, hogy a gyereke játékfüggő lett. Fontos szempont, hogy rájöjjön mennyi idős korában alakult ki. Sok szülő nem tudja mekkora kockázatot rejt magában a virtuális világ. Azt gondolja, jobb, mintha drogozna vagy cigarettázna. De hosszútávon ugyanolyan kockázatot rejt magában.

A játékfüggőségre is igaz, hogy sokkal könnyebb megelőzni, mint kezelni. Ne adjuk telefont egy kicsi gyerek kezébe, csak azért, hogy lefoglaljuk. Ne vegyük természetesnek, hogy a nagyobb gyerekek órákat ülnek a gépek előtt, és tudjuk jól, a tiltás sem fog beválni.

"Na de akkor most mit tegyek?" - kérdezheti az aggódó szülő.

A kulcsszó a szabályozás és a mértékletesség. Engedjük, hogy a gyerek játszon, de mi szabjuk meg, hogy mennyit és mikor. Mondjuk ülhet a számítógép előtt délután félórát, azután, hogy megtanult és elvégezte a házi feladatot. Vagy jelöljünk ki napokat, mikor játszhat és nincs különórája.

A legfontosabb, hogy figyeljünk oda a gyerekeinkre. Ne neveljünk droidokat, akik az átvitt értelemben, de "gépekre kötve" élik az életüket.       

Namaste!

Mikóczi Ferenc