Te már kerül hasonló szituációba?

Azt gondolom, hogy az ember számára nincs megalázóbb érzés a megszégyenülésnél. Már mindannyian megtapasztaltuk az életben, hogy milyen az, mikor szégyent érzünk. Ilyenkor a legszívesebben a föld alá süllyednénk. 

Előfordul, hogy magunkat hozzuk kínos helyzetbe. Ilyen esetben a legegyszerűbb és legjobb megoldás, ha humoros kezeljük a szituációt. Ne szégyelljük magunkat, hanem inkább csináljunk viccet a tévedésünkből vagy hiányosságunkból. Velem is sokszor megesett, hogy hasonló helyzetbe hoztam magam, de megtanultam rajta nevetni.

Sajnos gyakrabban fordul elő, hogy mások szégyenítenek meg bennünket vagy épp fordítva, mi szégyenítünk meg másokat. Ezt már nem egyszerű humorral kezelni, előfordul, hogy nem is lehet. Különösképpen, ha szemmel látható hiányosságunk kerül a középpontba, tegyük fel egy beszédhiba. 

Úgy érezzük, hogy elvesztettük a méltóságunkat és az ilyen helyzetek képesek aláásni az önbizalmunkat, önbecsülésünket. Az ilyen támadások jöhetnek idegenektől is. Ezt talán még könnyebb is kezelni. De néha olyan hozzánk közelálló embertől  kapjuk akitől nem várnánk. Lehet, hogy éppen rossz napja volt és nem szándékosan csinálta. Ahogy mi is képesek vagyunk megalázni másokat, pedig nem őt akartuk bántani, csak rajta vezettük le a feszültséget. Ebben az esetben nem csak őt, hanem magunkat is megaláztuk. 

Viszont vannak olyan esetek, hogy a megszégyenítés hátterében egy régi, ki nem mondott sérelem áll. Az illetőben maradt egy tüske, és ahelyett, hogy megbeszélnék, inkább megalázza a másik embert. Úgy gondolja így elégtételt vehet.

Szerinted ez a jó hozzáállás?

Szerintem nem. Mert hová fog vezetni az ilyen viselkedés? Hát jó irányba nem, ebben egészen biztos lehetsz. Ő ugyanilyen módon visszafog támadni, aminek az lesz a vége, hogy a viszony teljesen elmérgesedik két ember között. Közben lehet, csak egy kis semmiség volt a kiváltó ok, aminek nincs is nagy jelentősége és 3 perc alatt meg lehetne beszélni. De nem, mi inkább támadunk.

Sokszor követjük el azt a hibát, hogy mielőtt beszélünk vagy cselekszünk nem gondolunk bele a másik helyzetébe. Nem állunk meg 10 másodpercre és futtatjuk át az agyunkon, hogy fogjak a másik embert érinteni amit mondani vagy tenni készülünk. Lehet mi csak egy ártatlan tréfának gondoljuk, de neki alááshatjuk az önbecsülését. Ehhez pár meggondolatlanul kimondott szó is elég.

Mit tehetünk, hogy elkerüljük a kellemetlenséget?

Az első lépés, hogy álljunk meg a résben és tegyünk fel magunknak három kérdést mielőtt megszólalnánk:

1. Amit mondani akarok, az lényeges-e?

2. Jó indulatból fakad-e?

3. Hogy esne, ha nekem mondanák?

3 egyszerű, rövid kérdés. Hidd el, ha ezeken elgondolkozol a beszéd előtt, teljesen mást fogsz mondani, ezáltal más lesz az eredmény is. Kevesebb embert fogsz megbántani, mert képes leszel magad beleképzelni az ő helyzetükbe.

Mikóczi Ferenc - Vulkán Társulás, alapító, író