Vajon felnőve mi lesz a kitűnő tanulók sorsa? Mennyit érnek az iskolai osztályzatok a való világban?

Minden szülő vágya, hogy gyermeke kitüntetett tanuló legyen. Azt mondják, tanulj keményen, és sikeres leszel. Általában igazuk is van. Viszont nem mindig!

A következőkben bemutatom neked egy amerikai kutatócsoport munkáját, amelyben több száz egykori, középiskolában osztályelső pályáját követték nyomon, hogy megtudják mi lett a sorsuk a felnőtt életben.

A vizsgált tanulók 95 százaléka folytatta a tanulmányait egyetemen vagy főiskolán. Hat éven belül a 60 százalékuk meg is szerezte a diplomáját. Sőt, többségük jóval átlag feletti eredménnyel végzett. Azt kijelenthetjük, hogy a kitűnő középiskolai bizonyítvány jó eséllyel jelzi előre az egyetemi sikereket.

Mi történik velük az egyetem után?

Az osztályelsők többsége a diploma után sem okoz csalódást. 90 százalékuk a szakmáján belül helyezkedik el, 40 százalék pedig egyenesen vezető pozícióban. Megbízhatóak, kiszámíthatóak, tanultak, és többségüknek minden mérték szerint jó élete van.

Viszont mit gondolsz, hogy az egykori eminensekből hányan fogják lenyűgözni a világot? Hányan lesznek kiemelkedő vezetők, közismert művészek vagy feltalálók? Szerinted közülük fog kikerülni egy Bill Gates, Steve Jobs, Margaret Thatcher vagy J.R.R. Tolkien? Válasz sajnos egyértelmű: nem!

Az egykori éltanulók többsége sikeres a munkájában, és jó eredményeket ér el. De a nagy részük sosem jut be a legsikeresebbek közé. Beleolvadnak a rendszerbe, nagyon jól működtetik, de sosem változtatják azt meg.

Úgy tűnik, hogy azok a tulajdonságok, amelyek az átlag fölé emelték őket az iskolában, a felnőtt életben már a kreatív teljesítmények akadályává válnak.

Mi az oka, hogy az iskola éltanulói később nem tudnak kiemelkedően sikeresek lenni?

Ennek két egyszerű oka van, az egyik, hogy az iskola nem az okosakat értékeli. Durván hangzik? Mindjárt elmagyarázom.

Régóta ismert tény, hogy az intelligencia és az iskolai osztályzatok között gyenge az összefüggés. Vagyis, nem mindig a legokosabb, a legmagasabb IQ-val rendelkező diákok kapják a legjobb jegyeket. Az iskolák alapvetően azokat a diákokat jutalmazzák, akik szót fogadnak, beállnak a sorba és mindig azt csinálják, amit mondanak nekik.

Ehhez pedig nagyon célszerű eszköz az iskolai osztályzás. Az intelligencia mérésére nem alkalmasak, de azt kitűnően megmutatják, hogy milyen a diák önfegyelme, mennyire céltudatos, és hogy képes-e alkalmazkodni a szabályokhoz. A mai oktatási rendszerben alapvetően azok érnek el jó eredményt, akik elfogadják a rendszert, és jól tudnak hozzá alkalmazkodni.

Ami meglepő az egészben, hogy az osztályelsők közül sokan maguk is beismerik, hogy osztályukban nem ők voltak a legokosabbak. A jó jegyeiket a kemény munkának, kitartásnak és sok tanulásnak köszönhetik. Mások szerint a siker kulcsa az volt, hogy pontosan úgy tudták visszaadni az anyagot, ahogy azt a tanár elvárta. Röviden, számukra nem maga a tanulás, az új ismeretek megszerzése volt fontos, hanem, hogy jegyeket szerezzenek.

Saját tapasztalatból és több ismerősöm visszajelzéséből halottam ugyanezt az állítást. A 30 éves osztálytalálkozónkon is kiderült, hogy nem az egykori legjobb tanuló tartja magát a legokosabbnak és legsikeresebbnek. 20 év után jött rá, hogy eddig nem is a számára megfelelő területen dolgozott.  

A másik fent említett ok, hogy az iskolák a generalistákat tartják a legtöbbre. Úgy képzeld el, mint a hadseregben, azokat értékelik, akik mindenben egyformán jók, nincs gyengeségük, de nincs kiugró tehetségük sem. Aki az iskolában akar kitűnővé válni, az hiába szereti az irodalmat, művészetet, nem foglalkozhat csak azzal, hiszen meg kell tanulnia a matematikát és a földrajzot is. Soha nem szentelhetik teljes mértékben az idejüket és energiájukat az érdeklődésüknek megfelelő tantárgynak.

A munkahelyeken viszont nem azokat becsülik meg, akik minden területen kiemelkedőek, hanem azokat, akik a saját szakterületükön kiválóak. Egy építésznek nem kell érteni a tortakészítéshez, egy szakács nem fog azért finomabb ételeket készíteni, mert tudja ki volt az utolsó Árpád-házi király. A munka során a legtöbb embernek specialistává kell válnia, és a saját területén kell jónak lennie.

A legszomorúbb az egészben, hogy legtöbbször azok szenvednek a legjobban az iskolában, akik valóban szeretnek tanulni. Azok a diákok, akiket egy adott téma érdekel kiemelten, és abban akarnak fejlődni, nyomasztónak találják az iskolai rendszert. A kitüntetettek viszont gyakorlatiasak. Követik a szabályokat, és a jó jegy nekik fontosabb, mint a mély megértést.

Említhetném akár Szent-Györgyi Albert csodálatos gondolatát, miszerint: "A mai oktatásügyet tévedés hatja át, egy óriási tévedés. Azt hiszik, hogy a könyv arra való, hogy az ember a tartalmát belepréselje a fejébe." Nézete szerint a fej gondolkodásra való, a könyv pedig arra, hogy ne kelljen mindent a fejben tartani. 

Én ezt a gondolatot átfordítva a XXI. századra úgy tudnám megfogalmazni, hogy köszönhetően a mai technikának és a világhálónak, nagyjából 3 másodperc alatt találsz meg bármit. Legyen az egy évszám, egy matematikai képlet vagy mű tartalma. Na itt van szükség egy hatalmas paradigmaváltásra az oktatási rendszerben.  

Hogy kiből lesz sikeres ember, azt a középiskolai és egyetemi eredmények alapján nem lehet megjósolni. Ezért neked sem kell aggódnod, ha nem vagy szín jeles. Ne akarj mindenben a legjobb a lenni. Helyette találd meg azt a területet, amelyben ki tudsz teljesedni, amit szeretsz csinálni.

Azt nem tudjuk neked megmondani, hogy melyik ez, mert ezt igazából csak te érzed. Abban viszont tudunk neked segíteni, hogy a felszínre hozd és azt is meg tudjuk neked tanítani, hogyan érd el a célodat. Jól hangzik?

Saját magad győződj meg arról, hogy ezek nem csak szép szavak. Jelentkezz ezen a linken keresztül a 2019. július 4. - 7. között megrendezésre kerülő IV. Életmód Táborba és szerezd meg a tudást, amellyel megváltoztathatod az életed!

Várunk Téged, csatlakozz hozzánk!

Namaste!

Mikóczi Ferenc - Vulkán Társulás, elnök