Az első dackorszak nagyjából három és fél éves korig tart a gyermekeknél, amikor kezd kialakulni a gyermek éntudata, és rájön arra, hogy saját, mindenkitől független vágyai, igényei, szükségletei vannak. Ilyenkor folyamatosan teszteli a saját maga és a környezetében élők határait. Kimerítő időszak ez minden szülő számára, de ebben a korban még eléggé kezelhető. Gondolom tudod miről beszélek.

De mi a helyzet a kamaszkori lázadással?

Miután az első éra lecsengett, a szülők kicsit fellélegezhetnek nagyjából 10 évig, mert utána indul a második menet, viszont már egy magasabb nehézségi fokon.

Mint apa, én magam is átéltem ezeket a korszakokat a két gyermekemmel, ezért tudom milyen megterhelő a szülők számára és mennyi türelemre van szükség.

11-12 éves korig még úgy érezzük van hatásunk a gyerekekre, megcsinálják, amit mondunk nekik vagy kérünk tőlünk – még ha nem is elsőre. Utána, mintha valami megváltozna és a helyzet egyre inkább romlani kezd. Nem fogadnak szót, ellenállnak, küzdenek a szülői irányítás ellen.

Állandó huzavona alakul ki a szülők és a gyermekek között.

A kamaszok úgy érzik a felnőttek nem értik meg őket. Ennek egyik oka lehet, hogy olyan dolgokat csinálnak, amiket nem szeretnek, esetleg olyan iskolában tanulnak, ahol nem érzik jól magukat, mert más téma iránt érdeklődnek. Azt tapasztaltam, hogy sok esetben nem is ismerjük a saját gyermekeinket.  

A szülők vállát nagyobb teher nyomja, hogy a helyzet később jobbra forduljon és mind a két fél lelki sérülés nélkül átvészelje ezt a korszakot. Van néhány nagyon hasznos tanácsom, amit, ha megfogadsz komoly fegyelmezés nélkül lesz hatásod a gyermekedre:

• Tanulj meg hallgatni és nem reagálni, esetleg túlreagálni, mikor mond neked valamit. Csak hallgasd meg, ne akard megoldani a problémáját, amíg erre nem kér, ne adj tanácsot, ne ítélkezz, csak hallgasd meg.
• A kamaszok nagy része utálja a szülők által erőltetett beszélgetéseket. Néha viszont maguktól megnyílnak. Ilyenkor, ha tudod, tedd félre, amit csinálsz és hallgasd meg, megéri. Erre jó időszak az esti lefekvés. Még egy kamasz is igénylik, hogy leülj mellé az ágyra és elbeszélgessetek az élet nagy dolgairól.
• Ehhez viszont ki kell érdemelned a bizalmát, hogy elmerjen neked bármit mondani. Elsősorban neked kell őszintének lenned vele, és elég bátornak ahhoz, hogy beismerd, ha hibáztál. Kevés dolog van, amit jobban értékelnek az őszinteségnél és kevés dolgot utálnak jobban, mint a mellébeszélést.
• Ahhoz, hogy a bizalom kialakuljon szükség van együtt töltött minőségi időre, mikor csak vele foglalkozol. Naponta akár pár perc is elég lehet, a lényege, hogy ilyenkor csak rá figyelj. Ne mobilozz,  ne olvass vagy nézz TV-t közben, ő legyen a középpontban.
• A tinik számára is fontos, hogy érezzék a szereteted. Főleg, ha kérsz tőlük valamit. Tanulj meg határozottan és egyben szeretettel kérni. A könyörgés és a fenyegetőzés a gyengeség és bizonytalanság jele. Akkor fog a gyerek tisztelni, ha tudja, mit vársz el tőle, következetes, és elég erős vagy ahhoz, hogy szeretettel tudd mindezt kérni.

Tehát ahhoz, hogy megtudd mi érdekli a gyereked, mi teszi boldoggá meg kell őt ismerned.

Ezt a pár tanácsot, ha megfogadod közelebb kerültök egymáshoz. Nem kell hozzá más csak türelem és szeretet. Mondhatod, hogy elfoglalt vagy a mindennapi hajtásban és nem tudsz rá kellő időt szakítani. De akkor ne is várj csodát.

Egyébként az, hogy a tinik lázadnak nem új dolog. Hiszen gondoljunk vissza, a mi nemzedékünk is ezt tette, ahogy a korábbiak is. A mostani Z generáció helyzete viszont valamivel más. Ennek egyik oka pedig a technikai rohamos fejlődése. A multimédiás kütyük és a közösségi oldalak világában a gyermekeinknek van egy másik, virtuális élete is. Amibe mi szülők nagyon nehezen nyerünk betekintést. Ezért különösen fontos, hogy ismerjük a gyermekünket, bízzunk benne, hogy mindent el merjen nekünk mondani. Ne a Facebook hírfolyamról értesüljünk a nagy dolgairól vagy a rossz hírekről.

Mint apa és a Vulkán – tehetséggondozó társulás elnöke elsőkézből szereztem a tapasztalataimat. Mondjuk úgy, én is megvívtam a saját harcomat a gyermekeimmel. Először én is sok hibát követtem el. A rengeteg munka mellett nem fordítottam kellő figyelmet rájuk, nehezen vettem észre az első jeleket. Két munka között jó, ha 5-10 percet tudtam velük foglalkozni, de akkor sem figyeltem rájuk kellő mértékben. Ennek az a veszélye, hogy nem tudod meg a problémái mélyebb okát. A felszínes csipkelődésekből nem veszed észre, hogy egy sokkal nagyobb dolog húzódik a háttérben. 

Ha azonban felfigyelsz a csínytevéseire, szánj rá egy-két óra tartalmas időt, hogy felszínre hozzátok a mélyben meghúzódó problémákat. Nagyon sokat tudsz tanulni ezekből a beszélgetésekből. Amit itt még tanácsolni tudok, mindig kérdezz, de soha ne ítélkezz.

Ahogy egyre tudatosabbá váltam, megtanultam, mennyivel hatásosabb szeretettel hatni a gyermekekre. A Vulkán Társulással is ezt a szellemiséget visszük tovább és egy olyan közösséget alakítunk ki, amiben a gyerekek szeretetben és játszva fejlődhetnek.

Ha szeretnél mélyebb betekintést kapni az általunk használt technikákba, kérlek kövess minket a Facebookon és a blogunkon.

Namaste!

Mikóczi Ferenc - alapító, elnök