"A legtöbb, amit gyermekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak." Johann Wolfgang von Goethe

Minden szülőnek az a vágya, hogy gyermeke sikeres legyen az életben. Legyen családja, háza, egy jól fizető munkahelye, boldog és egészséges legyen. A boldog jövő kulcsát abban látják, hogy a gyerek jól teljesít az általános, majd a középiskolában, ennek köszönhetően bekerül egy elismert egyetemre, amit sikeres elvégez.

De mi lesz ezután?

Nagyon sokan vannak, aki elit egyetemen végeztek, de valami okból kifolyólag mégsem boldogok. Mi lehet az oka? Érdemes az alapokból, a dolgok mélyéről vizsgálni ezt a témát.

Az én meglátásom szerint a sikerre való nevelés nem az iskolában, hanem már korábban kezdődik. Rajtunk, szülőkön múlik, hogy milyen világnézettel, hozzáállással kezdi meg az iskolai tanulmányait, a későbbiekben pedig az, hogyan lesz képes olyan tudásra szert tenni, amit az iskolában nem kap meg. De ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük a kisgyermek nevelésével.

Mint minden eddigi bejegyzésemet, a mostanit is a saját tapasztalataim alapján írok. Én magam is sok hibát elkövettem a gyermekeim nevelése során, ugyanis vittem tovább az otthonról hozott szülői mintát. Amit viszont az én szüleim hoztak az ő szüleiktől, és így tovább, és így tovább... Mindig is szigorú szülő voltam. Nagyon sokszor hallottam a környezetemből, hogy a gyermekeim jól neveltek, illedelmesek és szorgalmasak. Viszont azt a hibát én is elkövettem, hogy sokszor a negatív fogalmaztam, mikor velük beszéltem.

Mire is gondolok? Felsorolok pár példát, ami a számodra is biztos ismerős lesz:

"Ne így csináld! Buta vagy! Már megint rossz voltál! Vigyázz, mert baj lesz! Hagyd abba a bőgést! Elegem van belőled! Vigyázz, mert elesel!"

Szinte minden szülő kiejtette már ezeket a mondatokat a száján. Nem is gondoljuk, hogy a szavaknak mekkora súlya van. Mi azt gondoljuk, hogy majd elfelejtik, de valójában ezek a mondatok beleégnek a gyerekek tudatába, beépülnek a programozásukba. Különösen 0-7 éves kor között, mert ebben az időszakban alakul ki a gyermek jelleme, attitűdje, egyénisége. Viszont az Átalakulásom útján, mikor egyre több mindet megtanultam, rájöttem, mennyivel jobb eredményeket tudunk elérni, ha pozitív megfogalmazásban beszélünk a gyerekekkel.

Manapság a legtöbb a gyermek önbizalomhiányban szenved, folyamatosan csak azt hallják, hogy buták, nem elég jók, és egy idő után, már ezt el is fogják hinni.

Ezt látom. Épp ezért úgy kell az információt átadni, hogy ne a negatív jelzőkre helyezzük a hangsúlyt, hanem pozitívan fogalmazzunk, és motiváljuk őket. Egész kis koruktól arra kondicionáljuk őket, hogy okosak, ügyesek.

De arra ügyeljünk, hogy ne vigyük túlzásba, mert így áteshetünk a ló túlsó oldalára. A túlzásba vitt dicséretek és a sok indokolatlan jutalmazás egy idő után szintén ártalmasak lehetnek. Ennek az a veszélye, hogy a gyerek "elkényelmesedik" és nehezen fogja tudni kezelni a kudarcokat. Fontos, hogy felkészítsük őket arra, hogy az életben nem minden úgy fog sikerülni, ahogy azt elképzelik. Magyarázzuk el, hogy ez nem tragédia, hanem inkább egy lecke, amiből nagyon sokat tud tanulni, hogy legközelebb mit csináljon másként.

Mint apa, azt tanácsolom minden szülőnek, hogy fordítsunk időt a gyermekeinkre. Minden nap beszélgessünk velük, de úgy, hogy akkor csak rá figyelünk. Mikor kicsik voltak gyermekeim, a feleségemmel rengeteget dolgoztunk. Az egyik munka követte a másikat. Viszont ennek következtében nem vettük időben észre a problémákat. Nem figyeltünk az apró jelekre, hanem már csak a következményeket láttuk és csak ekkor álltunk le a munkával.

Amióta tudatosan élek, már időben észreveszem a jeleket és így már csírájában el lehet fojtani és nem alakul ki nagyobb gubanc. Ezért nagyon fontos, hogy minőségi időt töltsünk gyermekeinkkel, de az ilyen beszélgetések közben ne mi akarjuk megmondani mit, hogy csináljanak. Hallgassuk meg őket, figyeljünk és kérdezzünk. Így sokkal többet megtudhatunk róluk, mintha csak utasítanánk. Ez a kamaszok esetében is sokat számít. Lehet, hogy már felnőttnek, függetlennek érzik magukat, de ugyanúgy vágynak a szülői beszélgetésre, mint a kicsik. Csak ők nem biztos, hogy ezt mondani is fogják.

A júliusi II. Életmód Táborunkban azt tapasztaltam, hogy pár nap elég ahhoz, hogy elültessük azt a gondolatot a gyermekek fejében, hogy sikeresek lehetnek az életben. A táborozókkal közösen naponta többször elmondtuk a mottónkat, miszerint:

"Okos vagyok, ügyes vagyok. Napról napra jobban vagyok!"

Legyen meg az alap, amire később építkezhetnek, vagyis a jó hozzáállásuk és a kellő önbizalmuk. Amiben viszont mi szülők tudunk nekik segíteni. A Vulkán Társulás célja - amellett, hogy támogassa a fiatalokat - a szülőknek is segítsen, hogy jobban megismerjék a saját gyermekeiket.

Ha szeretnél többet megtudni a céljainkról, programjainkról kérlek keress minket bátran és kövess minket a Facebookon.

Namaste!

Mikóczi Ferenc