Létezik-e nagyobb lehetőség, mint a jövő generáció elméinek pozitív formálása? Emellett van-e nagyobb felelősség, mint a sikeres élethez szükséges tudást átadni?

Hol volt, hol nem volt, a Duna partján is túl élt egy Fiú. Már fiatalon látszott rajta, hogy mekkora tehetsége van a zenéhez. Ösztönösen érezte a ritmust, a hangszerek új életre keltek a kezében. Sajnos egy olyan közegben élt és tanult, ahol egyáltalán nem támogatták. A szülei más utat szántak neki. Egy jómódú családba, két jogász gyermekeként születettet, ezért már fiatalon kijelölték számára az utat. És a zene nem illett bele ebbe a képbe, mert hogy néz az ki, hogy az ő fiúk muzsikusként fogja keresni a kenyerét?

A szülei és tanárai fiatalon megtörték a lelkesedését, és csak az előre kijelölt úton tanulhatott tovább. Nem volt érzéke a joghoz, nem szerette a paragrafusok és a törvények világát. Szenvedett az iskolában és csak nagy nehézségek árán tudta elvégezni. A Fiúból férfi lett, a szülei legnagyobb örömére le is diplomázott és elkezdte élni valaki más életét. Mert az nem az ő általa választott életstílus volt.

Kapott állást, jól is keresett, de egyre boldogtalanabbá vált. Az irodájában ülve és a tárgyalóteremben is csak a zenét hallotta a fejében. De ez már nem az a vidám, örömteli dallam volt, mint gyerekkorában. Szomorúság és bánat járta át a ritmust. Egyre több hibát követett el, a karrierje megfeneklett. De hála szülei kapcsolatának végül kapott egy látszat munkát, amely nem járt felelősséggel, de jól mutatott az életrajzban. 

Soha nem merte meghozni a nagy döntést, hogy felhagy eddigi életével és belevág az ismeretlenbe. Nem volt meg a bátorsága, hogy otthagyja a felépített egzisztenciáját, a külvilág számára mutatott fényes gyönyörű látszatot és azt az életet élje, amire a lelke mélyén vágyik. A világ pedig szegényebb lett egy boldog, zseniális zenésszel.

Mit gondolsz, milyen jövője lett volna a Fiúnak, ha gyerekkorában támogatják? Ha nem megtörik a lelkesedését, hanem bátorítják? Lehet, most azt gondolod, hogy a szülei és tanárai csak jót akartak neki, mert egy semmitmondó jogi állás is többet ér, mint a bizonytalan művész élet.

Én viszont azt mondom, hogy sikeres és boldog jövő várt volna rá. Tudod, hogy miért? Mert szívből szerette a zenét, ha kapott volna lehetőséget, hogy kibontakozzon sikeressé vált volna. Képzeld magad a helyébe. Ha felnőttként azt a munkát végezhetnéd, amit valóban szeretsz, amiben istenigazából jó vagy, akkor örömmel telne minden munkanapod.

Sajnos ha körbenézünk a világban azt látjuk, hogy reggelente boldogtalan emberek ülnek a buszokon, autókban. Kedvtelenül, lehajtott fejjel beballagnak a munkahelyükre és már reggel azt várják, hogy mikor mehetnek el onnan. Fiatalon nekik is voltak álmaik, de hiányzott a támogatás.

A gyermekeink pedig ezt látják. Cél nélkül tengődnek és várják, hogy valami majdcsak történik. Rengeteg közöttük a tehetséges fiatal, akikben hatalmas potenciál rejlik. És itt jön képbe a mi felelősségünk. Mikor életre hívtuk a Vulkán - tehetséggondozó társulást, első számú célunkká tettük, hogy segítsük a tehetséges, fejlődésre vágyó fiatalokat. 

Ahogy egyre több fiatallal találkoztunk a rendezvényeinken és jutottunk el iskolákba, úgy vált egyre világosabbá a problémák mélysége. Láttuk a sok tehetséget, akik egyszerűen nem tudták, hogy merre induljanak tovább. Voltak álmaik, de nem tanították meg nekik hogyan tudják azokat elérni. Megismertünk olyan tanárokat, akik próbáltak ebben segíteni, de nekik is meg van kötve a kezük. Nem írhatják felül a kiadott tantervet.

Nekünk, a Vulkán Társulásnak viszont megvan a lehetőségünk, hogy a táborainkban átadjuk a szükséges tudást. Azzal, hogy a fiatalok eljönnek a rendezvényeinkre és meghívnak minket az iskolákba óriási lehetőséget kapunk. De a mérleg másik felén ott a felelősség, hogy kellő odafigyeléssel ültessük el a magokat az elméjük táptalajába. 

Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen formában adjuk át a tudásunkat és tapasztalatukat. Ezért dolgoztuk ki a "játszva tanulás" technikáját. Nagyon ritka, hogy egy tananyaggal fel tudják kelteni a tanulók érdeklődését. Ennek az az eredménye, hogy csak magolni fognak. Pár napig fog emlékezni az anyagra, de garantálom, hogy hetekkel, hónapokkal később már halvány lila gőze sem lesz róla, hogy mit tanult.

Mi viszont a táborban ezt megfordítottuk és az érzelmekre összpontosítva oktattunk. Sok vizuális anyagot használtunk, gyakorlatokat csináltunk és teljesen bevontuk a gyerekeket a tanításba. Semmit nem erőltettünk rájuk, úgy tanítottunk, ahogy tanulni tudtak. Mindent példákkal szemléltettünk nekik a saját mindennapjaikból. Ezáltal sokkal gyorsabban ment át a tudás. És ezek az ismeretek évek múlva is megmaradnak a fejekben.

A mi meglátásunk és a tapasztalatunk alapján sokkal könnyebb és élvezetesebb ezzel a hozzáállással tanítani a fiatalokat. A diákok örömmel fogják magukhoz venni az új tudást, ha megértik milyen gyakorlati hasznuk származik ebből. Ezáltal életük végéig folytatni fogják a tanulást.

Ezzel a szemléletmóddal dolgoztuk ki a III. Életmód Tábor programját. Ha te is meg akarod ismerni a tanulás és az önfejlesztés új dimenzióját, vagy szeretnéd, hogy a gyermeked felkészülten nézzen szembe a rá váró kihívásokkal, akkor regisztrálj a 2018 július 6.-8. között megrendezésre kerülő III. Életmód Táborba. Tudd meg, hogy milyen érzés, mikor lelkesen kezdesz minden napot.

Ha szeretnél addig várni, hogy jobban megismerj minket és a motivációnkat, akkor 2018. május 8-án látogass el a dunaszerdahelyi Magyar Majálisra. Nagy szeretettel várunk és örömmel válaszolunk a kérdéseitekre. 

Várunk Téged, csatlakozz hozzánk!

Namaste!

Mikóczi Ferenc - Vulkán Társulás, elnök