Egyszer egy idős cherokee indián így tanította az unokáit az élet dolgairól:

– Harc dúl bennünk… szörnyű háborúskodás két farkas között.

-Az egyik farkas képviseli a félelmet, a haragot, az irigységet, a bánatot, a sajnálkozást, a mohóságot és a kapzsiságot, az arroganciát, a gőgöt és az önteltséget, a fennhéjázást, az önsajnálatot, a bűntudatot és a bűnösséget, a neheztelést, a megbántódást, a kisebbrendűségi és a felsőbbrendűségi érzést egyaránt, a hazugságokat, a hamisságokat, a büszkeséget és az egót.

– A másik farkas pedig a vidámságot, a jókedvet, a békességet, a szeretetet, a reményt, az önzetlenséget és az együttérzést, a derűt és a nyugalmat, a higgadtságot, a szerénységet, a kedvességet, a jóakaratot és a jóindulatot, a barátságot, a bátorságot, a beleérző képességet, a nagylelkűséget, az igazságosságot, a könyörületet és a részvétet, a bizalmat, a becsületet, a hűséget és a hitet képviseli.

Ugyanez a harc folyik bennetek is és minden élő emberben.

A gyerekek elgondolkoztak a hallottakon, majd az egyikük megkérdezte a nagyapját:

– Melyik farkas fog győzni?

Az öreg cherokee egyszerűen ezt felelte:

– Az, amelyiket tápláljuk.