"Az anyám nem hagy élni!". "A fater már megint kikészít és az idegeimre megy!". "Nem igaz, hogy nem tudnak rólam leszállni!".

Kérlek, most tedd a szívedre a kezed és mond, hogy még soha nem ejtetted ki ezeket a mondatokat a szádon vagy írtad le. Biztosra veszem, hogy szinte minden gyermek fejében megfordultak ezek a gondolatok. Úgy érzed, hogy a szüleid teljesen rád telepedtek, nem hagynak érvényesülni és mindenbe bele akarnak szólni. Igaz?

Hidd el, nem te vagy az egyetlen, aki ezt gondolja, és még csak nem is a te generációd az első. Ez így ment már a mi időnkben is, a szüleink és nagyszüleink idejében. De visszavezethetném egészen a barlanglakó ősemberek idejébe. Tehát a gyermek-szülő nézetkülönbözet nem új-keletű dolog. A helyzet viszont annyiban változott, hogy eddig nem volt ennyire látványos, nem volt ennyire a figyelem központjában. A XXI. században, a közösségi média térhódításának következtében már nem csak a barátaiknak, de szinte az egész világ tudtára tudják adni az otthoni problémákat. A világ annyira felgyorsult, hogy ami a korábbi generációk életében 20 év alatt zajlott le, azt most már egy nagy dózisban, 5 évbe belesűrítve kapjuk meg.

Tudom, hogy fiatalon a lázadás az életed része, leggyakrabban a szüleid ellen. De, most állj meg egy percre, és gondold át, hogy miért haragszol a szüleidre? Mik azok a vélt vagy valós sérelmek, amik miatt ilyen érzelmeket táplálsz? Ha tippelhetek, az első dolog, hogy szerinted túl szigorúak veled, sok mindent tiltanak. A következő, hogy maradiak és nem értik, hogy a világ változik és a mai fiatalok hamarabb érnek.

Mit gondolsz, miért féltenek?

Azért, mert szeretnek. Ha nem is hiszed, a szüleid a legjobbat próbálják neked nyújtani, a legjobb tudásuk szerint nevelnek. Mégpedig azon minta alapján, ahogy őket is nevelték és amit a saját szüleiktől láttak.

Én nagyon fiatalon, 13 éves koromban vesztettem el az édesapámat. Ő nagyon szigorú és indulatos ember volt, keményen bánt velem és a testvéreimmel. Még a halála után is évekig volt bennem egy "tüske". Egészen addig, amíg el nem kezdtem foglalkozni az önfejlesztéssel. Ekkor vált számomra világossá, hogy ő is egy szülői mintát követett, amit később én is vittem tovább az én családomba. Viszont, mikor kezdtem egyre tudatosabban élni az életem, képes voltam megtörni a szülői mintát.

Valamint beláttam, hogy sokat köszönhetek édesapámnak. Ha nem lett volna ennyire szigorú, akkor én sem tartanék ma itt. Már gyerekként kiverte a fejemből azokat a gondolatokat, hogy: "nem tudom, nem vagyok rá képes, ez lehetetlen". Emellett nagyon jól bánt a pénzzel, amit szintén eltanultam tőle. De nem akarom egy bejegyzésbe leírni az egész életem, ha szeretnél többet megtudni a gyerekkoromról és felismeréseimről, amik továbbvittek az életemben, akkor a Nagy Átalakulás című könyvemben megteheted.

Az én példámból is láthatod, amit több ízben is említettem, minden rosszban megtalálhatóan ugyanannyi jó is. Lehet, hogy most még nem érted, de azt tudatosítsd magadban, hogy a szüleid szeretnek. Tudom, hogy te is szereted őket, ezért próbáld meg kimutatni. Gondolj csak bele, hogy milyen áldozatokat hoznak érted, nap mint nap. Értékeld a törekvéseiket és mond el nekik, hogy mennyire szereted őket. Ne várj addig, míg késő lesz, mert lehet, hogy évek múlva a hajlandóságod meglesz, de az alkalom már nem.

 "Egy gyermekért azt adjuk, ami mindennél drágább ezen a földön: a szeretetünket, az életünket."

Helen Thomson

Namaste!

Mikóczi Ferenc - Vulkán Társulás, elnök