Téged is a frász kerülget amikor azt látod, hogy a kamasz gyermeked naphosszat csak heverészik? Amikor megkéred valamire általában motyog az orra alatt és nem csinálja meg? Ábrándozva ül a tankönyvei felett, miközben a jegyei gyorsabban romlanak, mint a napon felejtett tejszín?
Megnyugtatlak, a gyermeked teljesen normális tiniként viselkedik.
Amikor azt látod, hogy a plafont bámulja, és arra gondolsz: „megint nem csinál semmit”, valójában nagyon fontos gondolatai vannak. Azon töpreng hogyan hívja el a csinos Katit randira, vagy arról ábrándozik, milyen lesz, amikor Tomi végre megfogja a kezét. Esetleg az Univerzum folyamatos tágulásáról és azok csillagközi hatásairól elmélkedik.
Lássuk be, ebben a korban számára ezek nagyon is fontos, mondhatni élet-halál kérdések, amelyekre tudni akarja a választ. Ehhez képest a házimunka, a tanulás felesleges és unalmas. Hidd el, nem a te bosszantásodra csinálja! Persze, mondhatod neki, hogy szerelem és a randizás még ráér, mondjuk nyugdíjas korban, de most megmondom, hogy ne várj pozitív fogadtatást.
Ez tényleg normális viselkedés?
Ha jobban belegondolsz, amikor egy kamasz ábrándozik, és nem csinál semmit, akkor teljesen normálisan viselkedik: fejlődésben van. Ennek az életszakasznak éppen ez a feladata, próbál beilleszkedni a társadalomba, keresi a helyét a világban, azon töpreng hogyan ismerkedjen az ellenkező nemmel, és komoly filozófiai létkérdéseken töri a fejét.
A szülő szemével nézve úgy tűnik, hogy éppen lustán hever, és most szúrja el a jövőjét. Valójában pedig a pszichológiai érés feladatait teljesíti, hogy normális, érett felnőtt legyen.
Kérlek gondolj vissza a saját kamaszkorodra, és az akkori kihívásaidra. Tudom, hogy mi még más korban, mondhatni egy másik világban nőttünk fel. Egyfelől nehezebb életünk volt, kevesebb lehetőséggel. A másik oldalról nézve viszont pont ezért könnyebb. A világ megváltozott és ehhez nekünk is alkalmazkodnunk kell. Ami nekünk természetes volt, mint a fizikai munka, a technika fejlődésével egyre inkább a háttérbe szorul. Nekik ez már nem létkérdés.
Miért tűnik mindig fáradtnak?
A lelki fejlődés mellett azzal is meg kell küzdeniük, hogy fél év alatt nőttek 15-20 centit, teljes erővel berobbantak a szervezetébe a hormonok. Ennek következmény a komoly hangulatingadozás, ráadásul a bioritmusuk is megváltozott.
Ez utóbbinak köszönhető, hogy egy tinit még éjfélkor is ébren találsz, mert képtelen hamarabb elaludni. Reggel viszont szinte lehetetlen kiverni az ágyból. Ennek az eltolódásnak az lesz a következménye, hogy egész nap úgy vonszolja magát, mint egy zombi, délután elalszik a könyvei felett, literszámra dönti magába az energiaitalokat. Hidd el, nem tehet róla! Egyszerűen átállt a belső órája, ami az alvást szabályozza. Röpke tíz év, és visszaáll. Addig pedig ismerkedésre és bulizásra használja majd az éjszakáit. Na meg arra, hogy két éjszaka alatt felkészüljön egy vizsgára.
Miért nem segít a házimunkában?
Ennek a fáradtságnak a következménye, hogy egy tinédzsert hosszan kell noszogatni arra, hogy takarítsa ki végre a saját szobáját, segítsen a házimunkában, esetleg vigye már ki a szemetet. Ha megkéred valamire általában felesel, vagy megnyugtat, hogy megcsinálja, de még két hét múlva is ott van a büdös zokni, ahová korábban ledobta.
Azért az otthoni feladatok lepasszolásában az élettani fáradtság mellett a dackorszak beköszönte is szerepet játszik.
Kényszerrel, parancsolgatással már nem megyünk semmire, sőt éppen a dacot és az ellenállást fogjuk kiváltani. Ha viszont egyenlő partnernek tekintjük őt, és hagyjuk, hogy a saját szobája felett ő rendelkezzen, akkor van esélyünk arra, hogy betartassuk vele a többi kötelezettségét is.
A szülő egyik utolsó nevelési feladata, hogy elismerje a fiatal jogait a saját területre, másrészt viszont behajtsa a mindennapi kötelességeket, mint például a takarítást és persze a tanulást. A súrlódásmentes együttélés feltétele, hogy a szabályok éppúgy vonatkoznak mindkét szülőre, mint a gyerekre. Ha tehát a kamasz azt látja, hogy az apjának nem kell részt vennie a családi otthon rendben tartásában, és az anyja zokszó nélkül szedi össze az apa után is a széthányt szennyest, ne csodálkozzunk, ha ő is jogot formál erre a szolgáltatásra. Akarva vagy akaratlanul, de mi is a szülői mintát követjük.
Miért nem akar tanulni?
A fenti kérdést leginkább azok a szülők teszik fel, akik megszokták, hogy a gyerekük alsóban jól tanult, és most kétségbeesetten figyelik, hogy amikor tétje is van a tanulásnak. Vajon mi történt vele?
A fáradtságon kívül a leggyakoribb, hogy nem érdekli mindaz, amit tanulnia kellene. Egyrészt, mert az aktuális lelki folyamatai jobban lekötik, és suli után jobban esik a barátokkal lógni. Tehát amikor órák hosszat azokkal a szörnyű alakokkal üldögél a padon, éppen a szociális készségeit fejleszti. Szülőként ezt irtó nehéz elfogadni, de ez van.
Az iskolai feladatok elhanyagolásának másik lehetséges oka, hogy egyáltalán nem érdekli mindaz, amit az iskolában tanítanak neki. A mai oktatási rendszernek ez az egyik legnagyobb hiányossága, amivel már többször foglalkoztunk a blogunkon is.
Szülőként az egyik legnehezebb dolog, hogy meg kell tanulni hagyni, hogy a gyermekünk néha „pofára essen”. Ha minden pillanatban mellette leszünk és fogjuk a kezét, akkor megfosszuk őt az önállósodástól. Hagyni kell, hogy elkövesse a saját hibáit, persze közben nem hagyjuk magára.
A kamaszkor egy nagyon nehéz időszak mind a szülő, mind a gyermek számára. Egy tinit nevelni valóban embert próbáló feladat és lehet most még nem látod a fényt az alagút végén, de fel a fejjel! Igaz, hogyha a kiskapuk megtalálásáról van szó, akkor egy tininél nincs jobb nyomozó. De légy türelmes vele és magaddal szemben is. Maradj nyugodt és szeretettel, bizalommal, megértéssel fordulj a gyermeked felé.
Ha te megérted őt és ő is téged, akkor együtt boldogulni fogtok és megoldjátok a szembejövő problémákat is.
Azok a fiatalok, akik már megtalálták a küldetésüket (céljukat), ők minden nap tudnak már tenni érte. Viszont azoknál a gyermekeknél, akik még nem tudják, hogy merre induljanak, nálunk nem szabad a mi akaratunkat rájuk erőltetni. Lehet, hogy mi azt szeretnénk, hogy orvos, vagy ügyvéd legyen, esetleg tovább vigye a családi vállalkozást. Ha neki nem ez az álma, akkor csak azt érjük el, hogy eltávolodunk egymástól.
Tudom, hogy ez milyen érzés, és a táborainknak is ez az egyik alappillére. Segítünk megtalálni a fiataloknak a küldetésüket. Ezáltal kapnak egy célt, amiért minden nap tenni fognak. Tapasztalatból tudjuk, hogy ez a szülő-gyermek kapcsolatra is nagyon pozitív hatást gyakorol. A III. Életmód Tábor vége után is folyamatosan kaptuk a csodás visszajelzéseket mindkét oldalról. Ez pedig minden egyes csepp energiát megér.
Ha szeretnéd jobban megismerni ezt a fajta világlátást, azt, hogy mivel is foglalkozunk, akkor csatlakozz hozzánk!
Namaste!
Mikóczi Ferenc - Vulkán Társulás, alapító, elnök
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.