Vajon meglehet tanulni tanulni? Mit gondolsz, mi az emberek egyik legtermészetesebb vágya, ösztöne?

A mai bejegyzésem Lantos Mihály pedagógussal készített interjúja alapján készült, amelyben a tanulás tanulásáról beszélt. Az elhangzottak nagyon hasonlítanak a Vulkán Társulás nézeteihez, ezért úgy döntöttem megosztom veletek.  

Valahol legbelül mindenki arra vágyik, hogy több legyen, fejlődjön és megértse a világot, ami körülveszi. Röviden arra, hogy tanuljon. Majd iskolába kezd járni, és azt látjuk, hogy fokozatosan megutálja a tanulást. Sok esetben a diákok még csúfolják is azokat a diákokat, akik mindent beleadnak a tanulásba. Eminensnek, strébernek nevezik őket. Ennek az eredménye pedig, hogy kilátástalan, önbizalomhiányos, önmaguktól és másoknak hülyének tartott, sikertelen fiatalok kerülnek ki az iskolákból. Egy olyan világtársadalom jövőjét festi le, ahol egyre kevesebb az okos, tájékozott, tájékozódni képes és egyre több a tájékozatlan, vezetésre szoruló ember.

A tanulás nem egy velünk született képesség és az iskolarendszer sajnos ebben nem ad segítséget. 2018-ban még mindig a porosz módszert alkalmazva próbálják átadni a tudást a fiataloknak, úgy mint a dédapáink idejében. Miközben az tananyag, az ismeretek a sokszorosára növekedett. A diákok pedig rákényszerülnek a magolásra, ami a lehető legrosszabb formája a tanulásnak. Unják, utálják és nagyon gyorsan elfelejtik. Magyarul az iskolának tanulnak, nem az életnek.

Például vegyünk egy olyan diákot, aki bukásra áll matematikából. Ez még nem jelenti biztosan azt, hogy nincs érzéke az adott tantárgyhoz. Attól még, hogy nem tanult meg tanulni, attól még, hogy rosszak a módszerek, amikkel tanítják és számon kérik, ez a gyermek még lehet zseni is az adott tárgyban. A világ rengeteget fejlődött 100 év alatt. Tudomány lett a tanulásmódszertan és számos eszközt talált arra, hogy segítse a tanulásunkat, ezeket azonban nagyon kevesen használják és még kevesebben oktatják.

Lantos Mihály

Lantos Mihály szerint nem kellene egy plusz tantárgyat bevezetni az amúgy is hosszú iskolanapokba. Elég lenne mindössze két napot rászánni arra, hogy megtanítsák a fiataloknak hogyan használják az agyukat, hogyan alakítsanak ki jó tanulási stratégiákat, hogyan legyenek kreatívak, “jobb agyféltekések“, hogyan tanuljanak kontextusban, hogyan alakítsák ki a tanuláshoz megfelelő és motiváló környezetet.

Ez olyan, mint kijelölni egy feladatot és nem adni hozzá szerszámot. Ha a diák ki tud egyet fejleszteni: jó, sikeres lesz. Ha nem tud, ha elakad: sikertelen lesz, megutálja a tanulást, elhiszi, hogy hülye és leszakad. Pedig nem benne van a hiba – csak nincs meg a jó eszköze.

Időnként tanároknak is tart előadást akik nagyban támogatják a törekvéseit. A huszonegyedik században nem lehet a régi, poroszos módszerekkel használható tudást átadni. Azok az országok – például Finnország -, amelyek rájöttek erre, messze előzik a világot. Nekünk is több teret kell engednünk a kreativitásnak, a diák egyéniségének, a személyre szabott igényeinek. A tanárok számára pedig ez nem plusz feladat, hanem felszabadulás: kevesebbet kéne küszködni a “rossz tanulókkal” és emberségesebb lenne az iskola, ahova szeretnének járni a diákok.

Néhány egyszerű módszer bevezetésével már nagy eredményeket lehet elérni. Ilyenek például a fantázia szerepének növelése, színek használata a jegyzeteléshez és játékos tanulás – mert amit élvezünk, azt jobban és könnyebben megtanuljuk.  A test képessé tétele az ismeret befogadására a megfelelő üzemanyagok biztosításától (oxigén, testmozgás, víz, tápanyagok) a tudatos és rendszeres pihenőkön keresztül a támogató környezet kialakításáig. A stresszkezelés beépítése a tanulásba és a számonkérésbe – hogyan maradj nyugodt vizsgahelyzetben is. A célok meghatározása, tervezés és szervezés ezek eléréséhez. hihetetlenül nagy a társadalmi és az egyéni fontossága annak, hogy a diákok ki tudják hozni magukból, ami bennük rejlik.

Ahogy a cikkem elején írtam, láthatod, hogy a mi nézőpontunk nagyon sokban hasonlít Lantos Mihály elképzeléseihez. Ma már nem lehet ugyanazt a módszert használni az oktatásban, mint 100 évvel ezelőtt. A világ megváltozott és ezt a rendszer kidolgozóinak is fel kell ismerniük.

Mi is folytatjuk tovább a megkezdett munkánkat. Elhozzuk a fiataloknak azt a tudást, azt a módszertant, amivel elérhetik a boldog és kiegyensúlyozott felnőtt életet. A következő programunkon 2018. szeptember 22-én a III. Élményfutás Csapatban rendezvényünkön a saját szemeddel is meggyőződhetsz a Vulkán - tehetséggondozó társulás céljának a fontosságáról. Csatlakozz hozzánk és élj át velünk egy fantasztikus napot!

Várunk Téged!

Namaste!

Mikóczi Ferenc - Vulkán Társulás, elnök