Szerinted mi lehet az oka, hogy azok a fiatalok, akik részt vesznek a táborainkban gyorsabb ütemben fejlődnek a hasonló korú társaiknál? Mi az, amit mi másképp csinálunk?

Az első, amit mi átadunk a gyerekeknek a stabil alap, amire tudnak építkezni. Ez pedig az őszinteség. Mondhatom, hogy lassan hagyományosan ezzel indítjuk az Életmód Táborainkat. Hiszen lássuk be, mi felnőttek is nagyon könnyen hazudunk másoknak, és ami még fontosabb magunknak is. A gyerekeknél pont ugyanez a helyzet. Gondolj csak vissza a gyerekkorodra, hány alkalom ugrik be, amikor nem voltál őszinte a szüleiddel, tanáraiddal, barátaiddal vagy saját magaddal?

Ez az első fal, amit le kell bontaniuk a gyerekeknek, és nekünk felnőtteknek is, ha valóban fejlődni akarunk. Itt nem csak a kimondott mondatokra gondolok, hanem a viselkedésre is. Játszhatunk egy szerepet, álarc mögé bújva. Viszont így nem tudunk fejlődni, előre haladni, többé válni.

Két éve rendszeresen tartok fiataloknak és felnőtteknek előadásokat. Ez idő alatt megfigyeltem, hogy a gyerekek mennyivel gyorsabban teszik magukévá ezt a tudást, ezt a világlátást. Sokkal nyitottabbak és kisebb bennünk az ellenállás az új ismeretek iránt. Pont ezért mindössze másfél óra elég volt ahhoz, hogy a legtöbb gyermeknél lebontsuk ezt a falat. Az első alkalommal engem is meglepett, hogy ez milyen gyorsan ment. Ezzel megteremtették saját maguknak azt a mély és szilárd alapot, amelyre most már bátran lehet építkezni egyre magasabbra, magasabbra és magasabbra...

Persze egy biztos alap még önmagában nem elég ahhoz, hogy szép nagy várat fel tudjunk építeni. Ehhez szükség van egy tervre is, ami a gyermekeink esetében az álmaik, a céljaik. Sajnos, ha körbenézünk azt látjuk, hogy a legtöbben célok, álmok nélkül sodródnak. Ahogy egyre több lehetőség nyílik meg előttük, ők úgy érzik egyre elveszettebbnek magukat. Ha így folytatódik félő, hogy "elfelejtenek" álmodozni, álmok nélkül pedig nem tudnak célokat kitűzni maguk elé. Nálunk megkapják ezt a tervet, egész pontosan azt, hogy ők hogyan tudják a sajátjukat kidolgozni és megvalósítani. Lépésről lépésre haladunk végig a folyamatokon.

Szóval az alap és terv elkészült, most már jöhetnek a vár építőelemei. Miénk lehet a világ legjobb terve, a legnagyobb célja, viszont ha nem kapjuk meg az eszközöket, akkor csak gyönyörködhetünk benne. Pont ezek azok az elemek, amelyeknek szerves részét kéne képezni a mai oktatási rendszernek. Ezzel szemben még a "kanyarban sincs"... Hiszen hiába tanulnak meg a diákok deriválni, integrálni, ha nem tudják hogyan számítsák ki a kamatokat, hogyan kell befektetni vagy megtakarítani. Bemagolhatják Napoleon életrajzát, miközben azt nem tudják hogyan lehetnek sikeresek és boldogok.  Lehet heti 3-4 testnevelésóra, viszont mi haszna, ha egészséges életmódról szinte semmit nem tanítanak meg nekik. És persze nem tanítják meg őket tanulni.

Furán hangozhat, de a tanulási készség nem egy velünk született adottság. Ezt ugyanúgy meg kell tanulni, mint járni, beszélni, olvasni. Mivel ezt nem kapják meg, ezért sok gyermek már pár hónap után megutálja az iskolát és a tanulást. Pedig a gyerekek szeretnek tanulni, hiszen minden ember belső késztetése, hogy többé, jobbá váljon. Viszont, ha ehhez nem kapja meg a segítséget, akkor hiába várjuk a csodát...

Rengeteg sebből vérzik a mai rendszer. Kezdve azzal, hogy a "mai" kifejezés egy száz éves metódust takar,  folytatva a túlzsúfolt tanítási napokkal és a rengeteg felesleges tudásanyaggal, egészen addig, hogy egy sémával próbálnak minden diákot tanítani. A legtöbb pedagógus hiába próbál meg újítani, más módszereket bevezetni, ha egyszerűen meg van kötve a keze. A törvényhozóknak és a rendszer megalkotóinak kell felismerniük, hogy a gyerekek különböznek. Egy művészt és egy matematikust sem lehet egy mércével, vagy egy pontozási rendszerrel mérni, akkor hogyan várhatják/várhatjuk el, hogy egy módszerrel tanítsák őket? 

Én úgy látom, hogy ez a rendszer egy futóhomokra épült vár, amely egyelőre még áll, de már látszanak rajta az egyre mélyebb repedések. Végül előbb vagy utóbb, de biztosan össze fog omlani az egész.

Minden gyermek egy tehetség, mindegyikben lakozik egy dolog, amivel ki tud tűnni. Csak felszínre kell hozni. Ehhez pedig nagyon fontos, hogy az a gyermek szeressen tanulni. Mi erre dolgoztuk ki a "játszva tanulás" technikáját. A lényege, hogy az érzelmek összpontosítva adjuk át a tudást. Sok vizuális anyagot használunk, gyakorlatokat csinálunk és teljesen bevonjuk a gyerekeket a tanításba. Semmit nem erőltetünk rájuk, úgy tanítunk, ahogy tanulni tudtak. Mindent példákkal szemléltetünk nekik a saját mindennapjaikból. Ezáltal sokkal gyorsabban megy át a tudás. És ezek az ismeretek évek múlva is megmaradnak a fejekben.

A mi meglátásunk és a tapasztalatunk alapján sokkal könnyebb és élvezetesebb ezzel a hozzáállással tanítani a fiatalokat. Egy diák örömmel fogja magához venni az új tudást, ha megérti milyen gyakorlati haszna származik ebből, és mindeközben összhangba kerül saját magával is. Ha a tanulásra nem egy feladatként, vagy szükséges rosszként fog tekinteni, akkor nem fogja teljesen kimeríteni. Mivel jó érzések töltik el közben, ezért az energiája belülről fog jönni. Nem lesz szüksége külső tényezőkre, internetre, Messengerre, esetleg energia italokra, hogy jól érezze magát. Ezáltal élete végéig folytatni fogja a tanulást.

A 2018-as III. Életmód Tábor után hetekig kaptunk a szebbnél szebb visszajelzéseket a táborozóktól és a szülőktől, ami ismét megerősített minket, hogy szükség van a munkákra. Elhozzuk a fiataloknak azt a tudást, azt a módszertant, amivel elérhetik a boldog és kiegyensúlyozott felnőtt életet. A következő programunkon 2018. szeptember 22-én a III. Élményfutás Csapatban rendezvényünkön a saját szemeddel is meggyőződhetsz a Vulkán - tehetséggondozó társulás céljának a fontosságáról. Csatlakozz hozzánk és élj át velünk egy fantasztikus napot!

Várunk Téged!

Namaste!

Mikóczi Ferenc - Vulkán Társulás, elnök